Bevezetőként annyit szeretnék elmondani, hogy ezen irományban kizárólag az északra, vagyis a mai Nagy-Britannia és Írország területére kivándorolt kelták rövid, "gyorstalpaló" történetének ismertetését tűztem célul. Kezdjük is el.

Mielött kitérnénk az általunk említett népcsoportra, nézzük meg, hogy kik is voltak a brit szigetek "őslakosai"-nem véletlen az idéző jel!

A serleg népe-Baker Folks; I.E. 1700 körül a mai Hollandia területéről érkeztek. A leletek alapján elmondható, hogy ide településük eredménye egy békés asszimiláció az "őslakosokkal".

Kelták; I.E. 800 a késői vaskorban érkeztek a mai francia és német területekről. A kelták törzsei nem alkottak egységet, így például magyarázható az is, hogy a franciák által olykor hangoztatott "mi vagyunk a gallok ősei" tökéletes példa erre. Mint tudjuk a gallok, is a kelta -tágabb értelemben vett - népcsoporthoz tartoznak, így nemcsak a brit szigeteken találkozhatunk az őseikkel. Persze mindenhol egyértelműen elmondható, hogy a kelták akárcsak a többi népcsoport "elkeveredett". A gallok esetében ez a római hódítás következtében valósult meg. Az északi kelta hódítás nemcsak a brit szigetek déli, hanem egészen a mai skóciai és ír területekig eljutott. A legyőzött népek a kelták nyelvét átvették. Magas szintű színvonalú ötvösművészet jellemezte. (Magyarország területén is gazdag kelta régészeti forrásokról beszélhetünk, ugyanis az első nép mely hazánk területét lakta, s azokról feljegyzés is maradt, azok bizony a kelták voltak).

A kontinens nevét a brit törzs adta, pedig a belga volt a legerősebb. A brit törzs szerepe vitatott, ők nem állították magukról, hogy kelták. Van aki oda sorolja őket, van aki nem. Caesar sikertelen kisérleteket tesz az általa "Britannes"-nek nevezett terület meghódítására I.E. 55-54 között. Kr.u. 1 sz. végén egy kelta törzsfő királyságot hoz létre Dél-Angliában, név szerint Cunobelin, s felveszi a Rex Brittonum (britek királya) címet. Cunobelin pénzt! is veretett, így kereskedelmi kapcsolatba került Rómával. Halála után azonban birodalma összeomlott, s Claudius könnyen hódította meg. Bár a törzsek egy része megpróbált ellenállni egy bizonyos Caradoc vezetésével-fogságba is esett, azonban bátorságát tisztelve elengedték. Az elfoglalt területeken a rómaiak megszervezték Britannia provinciát, s megkezdődött a kelták erős romanizálódása. De nem az egész brit szigetvilág került a kezükre, Nyugaton és Északon a kelta törzsek hatalmát nem tudták megtörni, így a római Britannia provincia alatt a nyugati és déli területeket értjük. A rómaiak az állandó kelta betörések ellen Hadrianus császár parancsára falat építettek -"Hadrianus fala" ez nagyjából a mai Anglia és Skócia határa, romjai a mai napig láthatóak. A 2.sz.-ban megjelentek az első keresztények, s az új hit elterjedt a szigeteken. 367 körül pogány kelták, piktek és skótok támadtak a romanizált területekre, s elözönletté Britannia provinciát. A rómaiak 410 körül kiürítették a proviciát, mivel nem volt meg a megfelelő erő a terület biztosítására. 450 körül érkeznek több hullámban a germán angolok, szászok és jütök a mai Skandinávia, főleg Dánia területéről-"angolszász honfoglalás". A "honfoglalás" emlékét őrzi a legendás keresztény Arthur király mondaköre. A legenda szerint Badonnál 490 körül "Isten segíségével" győztek a britek az angolszász hódítókkal szemban. A harcok és Arthur király halála után Britannia kis fejedelemségekre-királyságokra esett szét, s ezek kis lélekszámú seregük lévén sorra buktak el a hódítókkal szemben. A britek visszavonultak Skócia, Wales, Írország területére, sok esetben az itt lakók visszatértek a kelta hagyományokhoz. A római kultúra művelését jóformán csak Írországban művelték az ott élő szerzetesek. A britek nagy része a IX.sz-ra áttér az angol nyelv használatára. Arthur király történetét leginkább a walesi legendák őrizték meg.

A kelta kereszténység; A szigeten maradt keresztények elszakadtak a kontinenstől, s szerzetesi közösségek által létrehozott, a püspöki hatalomtól független apátok vezetése alatt önállóan működő egyházakat alapítottak. Ezek főként Írország, Wales területén létesültek. A VI.sz.-ban működött itt , s végzett térítő munkát Szent Columba és Szent Patrick, Írország védőszentje. Columba vett részt a skót területeken élő pogányok térítésében és munkálkodott Galliában és Itáliában is. Társa Szent Gallus-róla nevezték el a Sankt Gallen kolostort, hol a honfoglaló magyarok is megfordultak s az egyik szerzetes, ki "szer felett bírta az italt, akárcsak a pogány magyarók nagy tivornyát csaptak-Svájcig jutott. Sankt Gallennek egyébként van labdarúgó csapata, és bizony feltűnnek szurkolóik közt lóherés zászlók is, s Svájcban jelentős Celtic szimpatizáns csoportok vannak.

A cikk megírásához elsősorban Győrfi János Anglia rövid története című könyvét használtam fel.